Amit a biometrikus azonosítás kapcsán tudni érdemes

A Spanyol Adatvédelmi Hatóság (AEPD) és az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) nemrég publikált egy kiadványt, melyben összegyűjtöttek 14 gyakori tévhitet a biometrikus azonosítás és hitelesítés kapcsán.

Ez az átlag felhasználók és adatkezelők számára nem is jöhetett volna jobbkor, hiszen a technológia fejlődésével egyre több cég próbálkozik meg biometrikus azonosítási rendszerek használatával. Azonban ezt sokszor nem megfelelően teszik. A GDPR szerint a biometrikus adatok a különleges adatok kategóriájába tartoznak, ezért kezelésükre külön, szigorúbb szabályok vonatkoznak.

A joggyakorlat azonban még nem érte teljesen utol a Rendeletet, sokszor nem egyértelmű, pontosan hogyan is lehet jogszerűen kezelni ezeket az adatokat. Korábbi cikkeinkben (itt, itt, és itt) már mi is beszámoltunk néhány olyan esetről, amikor a helyi hatóság nem értett egyet a biometrikus adatok kezelésével.

Az AEPD tanulmánya a következő tévhiteket sorolja fel:

• A biometrikus információk algoritmusokban vannak tárolva. – Az algoritmusok utasítások sorozatai, nem alkalmasak adattárolásra. Az összegyűjtött biometrikus adatokat általában a következőképp hívhatjuk: aláírás, minta, sablon. Ezek mindegyike tulajdonképpen egy numerikus leképezése egy biometrikus mintának (pl. ujjlenyomat).
• A biometrikus azonosítás nem jár több kellemetlenséggel az érintett számára, mint a hagyományos módszerek. – A jelszavakkal ellentétben a biometrikus adat többet elárul az érintettről, mint szükséges lenne. Az adat természetétől függően megállapítható az érintett faji hovatartozása/neme/érzelmi állapota/egészségügyi állapota/genetikai tulajdonságai/kábítószerhasználat/stb. Mivel ezek ’beépített’ adatok, ezért az érintett nem tudja megakadályozni adatai kezelését.
• A biometrikus azonosítás pontos. – Ezt nem állíthatjuk, hiszen a jelszavak 100%-ban pontosak (mivel egy jelszó vagy helyes, vagy hibás), a biometrikus azonosításnál a hibahatár általában 96%-nál van meghúzva. Ez a szám tovább romolhat nem megfelelő körülmények esetén (pl. beszennyezett szenzor, nem megfelelő világítás). A biometrikus adatok megbízhatósága ezen kívül tovább csökken, minél idősebb az érintett. Összehasonlítva, a biometrikus azonosító rendszerek sokkal több esetben képesek hamis pozitív, vagy negatív eredmények produkálására.
• A biometrikus azonosítás mindig képes két embert megkülönböztetni. – Nem ez a helyzet; rokonok, testvérek, különösen ikrek esetén a biometrikus rendszerek pontatlanok. Ehhez jönnek még azok a szituációk, amikor az érintettek részben eltakarják az arcukat, például maszkot viselnek.
• A biometrikus azonosítás mindenki számára használható. – Bizonyos betegségek, sérülések, bénulások esetén az azonosító rendszerek nem képesek megfelelően felismerni egy érintett tulajdonságait. Bizonyos esetekben ez lehet átmeneti, de másoknál lehet maradandó, ami akár társadalmi kirekesztettséghez is vezethet.
• A biometrikus azonosítási rendszerek nem játszhatók ki. – Rendelkezésre állnak olyan technikák, melyek számottevő technikai tudás nélkül hozzáférhetők és alkalmasak az azonosító rendszerek megtévesztésére (maszkok, lábnyom-utánzatok). Az úgynevezett ’ellenséges rendszerek’ kifejezetten arra vannak tervezve, hogy megtévesszék a rendszereket.
• A biometrikus információ nem hozzáférhető. – Valójában a biometrikus információ sokkal könnyebben hozzáférhető, mint a hagyományos módszerek, pl. jelszavak. Egy-egy ember arca, mozgása, lábnyoma általában nincs elrejtve. A probléma itt pontosan az, hogy aki ezeket az információkat el akarja rejteni, az könnyedén meg tudja tenni, a lakosság nagy része viszont nem fog ezzel foglalkozni, így adataik továbbra is nyíltan hozzáférhetők maradnak.
• Minden biometrikus adatkezelés azonosítással/hitelesítéssel jár. – Nem minden esetben; online felületeken például gyakori, hogy egy honlap az egér mozgásából állapítja meg, hogy a felhasználó ember, vagy gép. Hőkamerák esetében kiszűrhető, hogy egy lezárt területen tartózkodik-e valaki, ez a folyamat is azonosítás nélkül történik. Természetesen ilyes esetekben is előfordulhat jogsértés, ezért oda kell rá figyelni, hogy az adatkezelés csak az eredeti célokra (pl. biztonság) terjedjen ki.
• A biometrikus azonosítás biztonságosabb a felhasználók számára. – A probléma itt az, hogy a biometrikus adatok nem változtathatók meg. Míg egy elavult jelszót ki lehet cserélni, új ujjlenyomatot nem lehet kérni, ha az eredeti valamilyen módon köztudomásra jutott. Korábban csak bizonyos, zárt rendszerekben voltak tárolva biometrikus adataink (pl. útlevél-nyilvántartó rendszer), viszont az elmúlt években egyre több új rendszerbe jut el ujjlenyomatunk vagy arcunk (tipikusan mobil alkalmazások esetében). Ez egyre nagyobb kockázatot jelent, mivel egyetlen adatvédelmi incidenst követően illetéktelenek számtalan eszközünkhöz és felhasználói fiókunkhoz férhetnek hozzá.
• A biometrikus azonosítórendszerek ’erősek’. – A definíció szerint egy azonosítórendszer akkor ’erős’, ha legalább két dologra szükség van az alábbi háromból: valami, amit csak az érintett tud (pl. jelszó), valami, ami csak az érintettnek van (pl. belépőkártya), valami, ami maga az érintett (pl. ujjlenyomat). Így értelmezve a biometrikus azonosítás egy ’gyenge’ rendszer, mivel esetében csak egy ilyen faktor szükséges.
• A biometrikus azonosítás felhasználóbarátabb. – Ezt sok szempontból lehet nézni; mint korábban már szó volt róla, bizonyos testi adottságokkal rendelkező érintetteket negatívan érinthet a biometrikus adataik használata. Emellett a használt technológia, a felhasználó kultúrája, az adatgyűjtés körülményei is befolyásolhatják a felhasználók megítélését.
• A hashelt biometrikus információ nem rekonstruálható. – A ’hash’ a biometrikus adatok reprezentációja. Az adott szoftver megvizsgálja a mintát (pl. ujjlenyomat) és ez alapján elkészíti a hasht, ami az ujjlenyomat numerikus lenyomata. Általában jó gyakorlat a mintát a hash létrehozása után törölni. Újabb tanulmányok viszont rámutattak, hogy igenis lehetséges a hashből rekonstruálni az eredeti mintát, különösen akkor, ha a hozzá tartozó titkosítási kulcs hozzáférhető.
• Tárolt biometrikus adatból nem újraalkotható az eredeti biometrikus adat. – Hasonlóan az előző esethez, bizonyos tanulmányok rámutattak, hogy lehetséges egy tárolt biometrikus mintából az eredeti adat (pl. arc) rekonstruálása. A visszafejtett eredmény minősége nagyban függ a rendelkezésre álló, tárolt biometrikus adatoktól.
• A biometrikus információ nem cserélhető rendszerek között. – Ezeket a rendszereket kifejezetten úgy fejlesztik, hogy egymással kompatibilisek legyenek. Azok a rendszerek is tudnak együtt működni, melyek nem nyers adattal, hanem hashekkel dolgoznak, ebben az esetben csak annyi szükséges, hogy mindkét rendszer ugyanazt a hitelesítési kulcsot használja.