Maradnak a maszkviselést figyelő kamerák a francia tömegközlekedésben
A Francia Adatvédelmi Hatóság (CNIL) 2021. március 12-én adott ki állásfoglalást egy néhány nappal azelőtt megjelent rendeletre (2021-269) reagálva a tömegközlekedésben használt okoskamerákkal kapcsolatosan. Az eszközök a Covid-19 járvány elején kerültek telepítésre, feladatuk, hogy folyamatosan figyeljék a tömegközlekedésen utazók maszkviselési szokásait, és az így gyűjtött adatokkal segítsék a tömegközlekedési vállalat járványmegelőzéssel összefüggő feladatainak meghatározását és végrehajtását.
Mivel az eszközöket a köznyelvben „okoskamerának” nevezik, ezért a lakosság egy része úgy érezte, sérülnek az alapjogai a tömegközlekedés használata során. A CNIL állásfoglalásában kifejti, hogy a rendelet mindössze arra jogosítja fel az adatkezelőt, hogy statisztikai információkat gyűjtsön az utazóközönség maszkviselési hajlandóságáról, illetve, hogy az ilyen módon szerzett adatokat arra használja fel, hogy saját járványkezelési tevékenységét összhangba hozza a valós érdekekkel.
Ugyanakkor megjegyzik, hogy a kameráknak nem feladata, hogy olyan személyekre vonatkozó adatokat gyűjtsön, akik esetlegesen nem tartják be a maszkviselési szabályokat. Ugyanilyen módon, az adatok nem használhatók a helyszíni bírságokat kiszabó hatóságok munkájának segítségére; egyetlen feladatuk, hogy statisztikai adatokat szolgáltassanak a lakosság szokásairól.
2020 júniusában a CNIL már adott ki egy figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy ilyen jellegű kamerák elhelyezése aggályos lehet, ha semmilyen jogi szabályozás nem támasztja azt alá. Különös szükség van az adatkezelési jogi alapjainak sziklaszilárdságára olyan esetben, ha az adatkezelés megtagadására vagy az az elleni effektív tiltakozásra a körülmények miatt nincs lehetőség.
Ezt a figyelmeztetést követően az okoskamerák felszerelését beszüntették, azonban a már elhelyezett eszközök a helyükön maradtak. A GDPR 23. cikk (1) bekezdése alapján a rendelet lehetőséget ad olyan tagállami vagy uniós jogszabály megalkotására, mely a GDPR 12-22. cikkében foglaltakat korlátozza, azonban ebben az esetben a jogszabálynak az alábbiakra is ki kell terjednie:
- az adatkezelés céljaira vagy az adatkezelés kategóriáira,
- a személyes adatok kategóriáira,
- a bevezetett korlátozások hatályára,
- a visszaélésre, illetve a jogosulatlan hozzáférésre vagy továbbítás megakadályozását célzó garanciákra,
- az adatkezelő meghatározására vagy az adatkezelők kategóriáinak meghatározására,
- az adattárolás időtartamára, valamint az alkalmazandó garanciákra, figyelembe véve az adatkezelés vagy az adatkezelési kategóriák jellegét, hatályát és céljait,
- az érintettek jogait és szabadságait érintő kockázatokra, és az érintettek arra vonatkozó jogára, hogy tájékoztatást kapjanak a korlátozásról, kivéve, ha ez hátrányosan befolyásolhatja a korlátozás célját.
A GDPR 23. cikk (1) bekezdés e) pontja egyébként a fenti jogszabály megalkotására lehetőséget ad különösen ha valamely tagállam fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke kívánja ezt, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adózási kérdéseket, a népegészségügyet és a szociális biztonságot.
A CNIL azonban kijelentette, hogy a lakosság folyamatos megfigyelése okoskamerákkal, valamint az arcukról készült felvételek szisztematikus kezelése hosszútávon negatív pszichés következményekkel is járhat. Az állandó megfigyelés olyan környezetet teremt, amely a lakosságot hozzászoktatja a megfigyelési eszközök jelenlétéhez, ezáltal egy negatív tudati folyamatot beindítva.
Ezzel kapcsolatosan megvizsgálták az okoskamerák konkrét működését is. Az „okos” előtag nem feltétlenül jelenti ugyanis, hogy biometrikus (különleges) adatok kezelése történik. A francia jogszabályban felvázolt eszközöknek az eredeti megfogalmazás szerint sem volt egyébként olyan funkciója, mely a biometrikus azonosítást lehetővé tette volna, így nem számítanak arcfelismerésre alkalmas eszköznek.
A CNIL megállapította, hogy a kamerák használata az eredeti cél szerint történik, tehát nem rögzítenek és tárolnak képeket az utasokról, mindössze azt mérik, hogy az utasközönség mekkora százaléka viseli szabályosan a maszkot. Az utazóközönség arca tehát digitálisan leképezésre a kamerák által nem kerül, így biometrikus adat kezelésére sem kerül sor.
Szintén szükségesnek tartották kiemelni, hogy a vizsgálat eredményének ellenére a rendelet nem lehet tovább érvényben, mint egy év, vagy a járványügyi intézkedések feloldása – amelyik előbb megtörténik. Ez azt jelenti, hogy a maszkviselési rendelet törlésével a kameráknak is menniük kell majd. A CNIL folyamatosan figyeli a helyzet alakulását, hogy ne történhessen meg az érintettek személyes adataival történő visszaélés vagy azok eltérő célú felhasználás.
