skip to Main Content

NAIH (Forbes) határozatok: GDPR jogos érdek és az újságírás

 

A Forbes magazin által végzett adatkezeléssel foglalkozott a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság („NAIH”) 2020 júliusában meghozott egyik és másik határozatában. A határozatok fő témája az újságírás kapcsán a GDPR jogos érdek jogalapjának használata, valamint a kapcsolódó alapjogok összevetése volt.

A NAIH többek között ezeket a kérdéseket vizsgálta:

  • A gazdaglisták összeállítása és publikálása a közügy vitatásának minősül?
  • A Forbes tevékenysége tekinthető a GDPR szerinti közérdekből végzett tevékenységnek?
  • Kell indokolni az adatkezelés elleni tiltakozást?
  • Felhasználhatóak a cégnyilvántartás adatai gazdaglisták készítéséhez?

A NAIH határozataiban különböző érintettek kérelmeit vizsgálta, és döntése is a Forbes magazin más kiadványaival kapcsolatos adatkezelésekre vonatkozott. A megállapítások és az ezeket megalapozó indokolások azonban rendkívül hasonlóak, így a jelen cikkünkben a két határozat tartalmát és azok fenti – általunk legérdekesebbnek tartott – kérdésekkel kapcsolatos válaszait is egyben tárgyaljuk.

  1. A határozatok alapjául szolgáló tényállások és a NAIH döntései

A Forbes magazin minden évben közzéteszi az 50 leggazdagabb magyart, valamint a legnagyobb magyar családi vállalkozásokat bemutató listáját. Az ezen listákat tartalmazó kiadványok mind hagyományos nyomtatott, mind online változatban megjelennek. A kiadványokban közzétett tartalom változó (az függ a kiadvány jellegétől), a megjelent információk közé a következők tartozhatnak: a vonatkozó személy vagy cég(csoport) neve, a vonatkozó személy életkora, képmása, a cég(csoport) központja, alapításának éve és az abban érdekelt családi generációk száma, a becsült vagyon összege és annak alapja. Ezek információk egy része személyes adatnak minősül, így ezekkel kapcsolatban személyesadat-kezelés valósul meg.

A Forbes listáinak összeállításához az adatkezelő vagyonbecslést végez egy előre kidolgozott és nyilvános módszertan segítségével. Az adatkezelő ehhez csak nyilvános és közhiteles nyilvántartásban szereplő információkat használ fel, a vonatkozó személy vagy család érdekeltségébe tartozó vállalkozás tevékenységéből származó jövedelmet veszi figyelembe. A kiadványok a bennük szereplők személyes (pl. örökölt, házasság útján szerzett) vagyonát nem mutatják be. Ezt követően az adatkezelő a listára felkerült személyeknek, családoknak áttekintésre megküldi a becslése eredményét és a feltüntetendő adatokat, kérve az esetleges pontatlanságok jelzését. Az adatkezelő honlapján elérhető egy általános adatkezelési tájékoztató, ez azonban az adatkezeléssel kapcsolatos számos kérdést nem válaszol meg (pl. adatkezelés jogalapja).

Mindkét ügyben a Forbes listáira került személyek voltak az érintettek, akik több levélváltást is folytattak az adatkezelővel; ennek keretében tiltakoztak az adatkezelés ellen és kérték adataik törlését. Csak az egyik ügyben volt a tiltakozás alapján az adatkezelő olyan helyzetben, hogy a GDPR 21. cikk (1) bekezdése szerinti egyedi érdekmérlegelést elvégezze – ezt azonban nem tette meg itt sem.

Mivel a levélváltások nem vezettek eredményre, az érintettek ezt követően a NAIH-hoz fordultak. A NAIH a hozzá benyújtott kérelmek azon részeit mindkét ügyben elutasította, amelyek arra irányultak, hogy a NAIH utasítsa az adatkezelőt, hogy tegyen eleget a tiltakozásra és a személyes adataik törlésére vonatkozó kérelmeiknek, valamint véglegesen tiltsa el az adatkezelőt a személyes adataik kezelésétől. A kérelmek további részeinek ugyanakkor a NAIH helyt adott. Így megállapította, hogy az adatkezelő megsértette a GDPR alábbi rendelkezéseit:

  • a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontját, mert nem végezte el megfelelően az érdekmérlegelést, és ennek eredményéről így előzetesen nem is tájékoztatta az érintetteket;
  • a GDPR 5. cikk (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, a 12. cikk (1) bekezdését, valamint a 14. cikkét mert nem nyújtott átlátható módon, előzetesen tájékoztatást az adatkezeléséről, és ezt az elszámoltathatóság elvének megfelelően nem is tudta bizonyítani;
  • a GDPR 12. cikk (4) bekezdését, mert az érintettek kérelmei nyomán nem tett megfelelő intézkedést és nem is tájékoztatta az érintetteket a jogorvoslati lehetőségeikről;
  • a GDPR 15. cikkét, mert nem biztosította az érintett számára a személyes adataihoz való hozzáférést (ezen jogsértés megállapítására csak az egyik ügyben került sor); továbbá
  • a GDPR 21. cikk (1) bekezdését abban az ügyben, amelyben az adatkezelő megfelelő mennyiségű információval rendelkezett az érintett tiltakozása alapján az egyedi érdekmérlegelési teszt elvégzésére, mégsem bizonyította, hogy az adatkezelést olyan kényszerítő erejű jogos okok indokolják, amelyek elsőbbséget élveznek az érintettek jogaival szemben;
  • a GDPR 21. cikk (4) bekezdését mindkét ügyben, mert a tiltakozási jogukról nem tájékoztatta előzetesen az érintetteket.

A NAIH – a tényállásokban mutatkozó néhány eltérésre tekintettel – az egyik ügyben 2.500.000,- Ft, a másikban pedig 2.000.000,- Ft összegű bírság megfizetésére kötelezte az adatkezelőt.

  1. Gazdag személy = közüggyel kapcsolatos vita tárgya?

Az adatkezelő a gazdaglistákon szereplő személyek esetében azzal érvelt, hogy ők közszereplőnek minősülnek, tekintettel arra, hogy ezen személyek gazdasági befolyása önmagában is jelentős közéleti szerepet, egyúttal pedig társadalmi és politikai befolyást, biztosít nekik. Így a gazdasági helyzetük bemutatása az adatkezelő szerint a közérdekű tájékoztatás, a közügyek megvitatásának körébe tartozik.

Annak megítélése, hogy az adatkezelő tevékenysége valóban közügy vitatásának minősül-e, azért bír kiemelt jelentőséggel, mert a közügyekkel összefüggésben kifejtett vélemények – mind az Emberi Jogok Európai Bíróságának, mind az Alkotmánybíróságnak a gyakorlata szerint – fokozott védelmet élveznek.

A NAIH az adatkezelő által kifejtettekkel szemben megállapította, hogy annak eldöntésében, hogy mi minősül közügy vitatásának, nem az érintett személy státuszának, azaz annak, hogy az adott személy közszereplő-e van jelentősége. Ehelyett annak van meghatározó szerepe, hogy maga a vélemény közügyekhez kapcsolódik-e. A NAIH szerint az érintettek üzleti életben betöltött szerepe és az ezzel kapcsolatos tényfeltáró cikkek kapcsolódhatnak közéleti vitához, a gazdaglisták azonban nem esnek ebbe a kategóriába, így nem is tárgyai közüggyel kapcsolatos vitának; ez – a következő pontban tárgyaltak szerint – a jogalap megállapításánál kap relevanciát. A NAIH hivatkozott ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság egyik határozatára is, amely szerint „önmagában a köz kíváncsisága, pletykaéhsége nem alapozza meg egy kérdés közérdeklődésre számot tartó jellegét”.

  1. Jogalap a Forbes magazin adatkezeléséhez

Az adatkezelő ugyan a weboldalán közzétett adatkezelési tájékoztatóban nem jelölt meg jogalapot az adatkezelése tekintetében, az érintettekkel folytatott levélváltásai során, valamint a NAIH előtti eljárás során tett nyilatkozataiban két jogalapra hivatkozott. Ezek a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének e) és f) pontja szerinti jogalapok.

Az előző pontban kifejtettekhez kapcsolódóan a jogalapok tekintetében is többek között arra hivatkozott az adatkezelő, hogy álláspontja szerint a gazdasági újságírás és ennek keretén belül a leggazdagabb és egyben legnagyobb (vagy az átlagosnál nagyobb) társadalmi befolyással bíró személyek rendszeres összegyűjtése és az információk meghatározott módszertan szerinti értékelése a köz érdekét szolgáló tevékenység. Ezen érvelést a NAIH a GDPR 6. cikk (1) bekezdés e) pontja szerinti jogalap alkalmazhatóságához nem fogadta el, ugyanis ezen jogalap csak valamilyen jogszabály által ilyennek minősített közfeladathoz kapcsolódó adatkezeléshez fűződhet. Bár a gazdasági újságírás közérdekű tevékenység, nem közfeladat.

A NAIH a kérdéssel kapcsolatban azt is kifejtette, hogy a gazdaglisták összeállítása nem valamilyen konkrét közéleti vitához kapcsolódik, hiszen a listák évente megjelennek, és azt mutatják be, hogy ki és milyen mértékben gazdagodott meg az adott időszakban. Az adatkezelő az alapul vett vagyont – bár személyes vagyont nem tartalmaz – forrástól függetlenül mutatja be (tehát pl. nem arról szólnak a listák, hogy ki mennyi állami támogatást kapott). Mindezekre tekintettel a gazdaglisták tekintetében felmerül azzal kapcsolatos kétség is, hogy egyáltalán gazdasági, „oknyomozó” újságírásnak tekinthető-e az ilyen listák összeállítása. A NAIH megítélése inkább csak „pletykaéhséget” elégít ki.

A fentiek alapján a NAIH az adatkezelés jogalapjául a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontját találta alkalmazhatónak, azzal, hogy az alkalmazás jogszerűségének feltétele lett volna az előzetes érdekmérlegelés elvégzése is.

  1. A GDPR 21. cikke szerinti tiltakozás indokolása

A GDPR 21. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „az érintett jogosult arra, hogy a saját helyzetével kapcsolatos okokból bármikor tiltakozzon személyes adatainak a 6. cikk (1) bekezdésének e) vagy f) pontján alapuló kezelése ellen”. A GDPR azonban sem itt, sem máshol nem hivatkozik egyértelműen arra, hogy a tiltakozást az érintettnek indokolnia kellene. Ez legfeljebb abból levezethető, hogy a tiltakozása alapján az adatkezelőnek – az adatkezelést megelőző érdekmérlegelésen túl – egy egyedi érdekmérlegelést kell elvégeznie, amelyben a saját kényszerítő erejű jogos okait és az érintett jogait, érdekeit veti össze. Ennek elvégzése a NAIH megállapítása szerint nem lehetséges akkor, ha az adatkezelő nem ismeri, hogy az érintett milyen, a helyzetével kapcsolatos okból tiltakozik az adatkezelés ellen.

A jelen cikkben tárgyalt két ügy közötti legfőbb különbséget éppen az jelentette, hogy az egyikben az érintett megindokolta a tiltakozását, míg a másikban nem. Utóbbi ügyben ugyan az érintett a NAIH előtti eljárás során úgy nyilatkozott, hogy tiltakozása alapját az képezte, hogy megítélése szerint a Forbes listáján való szereplése rá és a családjára irányította a bűnözői körök figyelmét, ezt az adatkezelőnek a tiltakozás során nem adta elő. Így az adatkezelő ennek az információnak nem lehetett birtokában és ez alapján az egyedi érdekmérlegelést sem tudta elvégezni.

A fentiek alapján a NAIH elvi éllel megállapította, hogy ahhoz, hogy az adatkezelő megfelelően el tudja végezni a tiltakozást követő második, egyedi érdekmérlegelést, elvárható és szükséges, hogy az érintett kellő részletességgel kifejtse, hogy miért tiltakozik az adatkezelés ellen.

  1. Nyilvános, közhiteles nyilvántartások adatainak felhasználása más célra

Az adatkezelő a gazdaglisták összeállítása során kizárólag nyilvánosan elérhető – a vonatkozó vállalkozások weboldalán, valamint a közhiteles cégnyilvántartásban közzétett – adatokból dolgozott és vont le következtetéseket.

Ezzel kapcsolatban a NAIH leszögezte, hogy a kérdéses adatok cégadat-minősége nem azt jelenti, hogy azok bármilyen körben felhasználhatóak lennének. Ezen adatok felhasználása során figyelemmel kell lenni a GDPR 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjára (célhoz kötöttség elve), így nem kerülhet sor az eredeti céllal össze nem egyeztethető adatkezelésre.

A NAIH erre vonatkozóan elismerte, hogy a Forbes egy gazdasági, üzleti témakörben írt cikkeket és összeállításokat tartalmazó sajtótermék, így a bárki számára elérhető nyilvántartások és a cégek saját közléseinek, beszámolóinak részét képező adatoknak a Forbes különböző összeállításaiban történő közlése és terjesztése nem sérti a célhoz kötött adatkezelés elvét.

Back To Top