skip to Main Content

Piros lapot kaphatnak a GDPR-tól a sport statisztikák készítői

2020-ra már a hivatásos sportok sem a régiek. Egy átlagos Premier Liga meccsen egyes elemzők akár 5.000 különböző adatot is rögzítenek a játékosokról. Pontosan tudhatjuk, hogy mennyit futottak, hányszor passzoltak, ebből mennyi volt sikeres, stb. Az így szerzett adatokból pedig sport statisztikák készülnek ezzel foglalkozó cégek által, amelyek eladják és széleskörben felhasználják ezeket a videojátékoktól kezdve a sportfogadási odds-ok meghatározásáig. Egy frissen megjelent riport alapján azonban egy mintegy 400 főnyi brit játékosokból álló csoport jogi lépéseket kíván tenni, hogy valamelyest visszaszerezze adataik felett az irányítást, köszönhetően a GDPR-nak.

A Piros Lap Projekt (Project Red Card) nevet viselő szerveződés szerint a sportolók teljesítményére vonatkozó adatok személyes adatnak számítanak, és ezt az adatot számos cég haszonszerzés céljából, hozzájárulás nélkül használja. Russell Slade, a csoport vezetője szerint itt nem csak jövedelemkiesésről van szó; a játékosok minden mozdulatát rögzítő adathalmaz alapján kerül sor az értékük felmérésére is. A rájuk vonatkozó adatokból készített statisztikák alkalmasak lehetnek egy-egy sportoló életét teljesen megváltoztatni, ezért az adatok felhasználása előtt szükség lenne a hozzájárulásukra.

Természetesen az ügy anyagi vonatkozása sem elhanyagolható. Csak az Egyesült Királyságban a sportfogadások éves értéke meghaladja az 1,7 milliárd eurót, ezen sportfogadások odds-ainak meghatározásakor pedig az iparág erősen támaszkodik az adatelemző cégek játékosokkal kapcsolatos statisztikáira. Ezek alapján előre jelezhető, hogy egy játékos mennyi gólt kéne, hogy lőjön, de akár az is, hogy mennyire rontotta le a tejesítményét egy korábbi sérülése.

A teljesítményadatokkal kereskedő üzletág nem új találmány; 2019-ben a Genius Sports már kötött egy ötéves szerződést az egyesült királysági futballigák teljesítményadatainak kezelésére. A szerződés értéke nem ismert, de szakértők szerint több tízmillió fontról lehetett szó. A cég ezzel a megegyezéssel jogot szerzett arra, hogy évi több, mint 4.000 meccs statisztikai adataival kereskedhessen korlátozás nélkül. Nem meglepő módon a cég legfőbb ügyfelei a sportfogadással és sportközvetítéssel foglalkozó cégek. A Genius Sport szerződését egy versenytársa a Sports Radar is megtámadta a bíróságon, kifogásolva, hogy az nem felelt meg a versenyszabályoknak.

A jogi vita vélhetően azon fog menni, hogy az ilyen módon “nyilvánosságra hozott” személyes adatok haszonszerzési céllal kezelhetők-e, különösképpen ha az érintett ez ellen tiltakozik. A Red Card tagjai a GDPR-ra hivatkoznak, melynek szigorú szabályai vannak a személyes adatok kezelésére vonatkozóan. A Rendelet definíciója szerint a személyes adat „azonosított vagy azonosítható természetes személyre („érintett”) vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, például név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható”. Egyes jogászok szerint ebbe a definícióba bőven beletartozik egy természetes személy sporttevékenységével kapcsolatos adat, akkor is, ha az amúgy széleskörben elérhető.

A személyes álláspontom is az, hogy a játékosok teljesítményadatai személyes adatnak tekintendők, jogalapra tehát biztosan szükség van a kezelésükhöz, melyhez törvényszerűen érintetti jogok is kapcsolódni fognak. Praktikusan az ilyen jellegű adatkezelések elsődleges jogalapja az adatkezelő jogos érdeke lehet, hiszen haszonszerzés a cél, az viszont már kérdéses, hogy egy tiltakozás esetén milyen kényszerítő jogos érdeket tudna találni az adatkezelő a saját üzleti és pénzügyi érdekein túl.

Az indítvány ellenzői próbálnak azzal érvelni, hogy az ügy nem adatvédelmi kérdés, a döntést inkább a kereskedelmi vagy a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok alapján kell meghozni. Egy szélsőségesebb vélemény szerint azért sincs jogalapja a sportolóknak a tiltakozásra, illetve, hogy gyakorolják a törléshez/tiltakozáshoz való jogukat, mert így utólag elviekben meg tudnák változtatni a lejátszott mérkőzések eredményeit azzal, hogy az általuk lőtt gólokat töröltetik minden statisztikából. Ez az érvelés azért döcög, mert itt nem histórikus, sportörténeti célú adatkezelésről van szó, mely közérdeknek is tekinthető, hanem pusztán a profitról.

Az ügynek nem csak európai vonatkozásai vannak. Amerikában az NBA és NFL bajnokságokban a játékosok sokszor már testükön viselt okoseszközöket használnak, hogy megkönnyítsék az adatok gyűjtését. A játékosok ott is jogosan teszik fel a kérdést: ha a sportszövetségük kereskedelmi célokra használja biometrikus adataikat, abból nem kéne-e nekik is profitálniuk? Egyelőre gyerekcipőben jár még a viselhető okoseszközök által gyűjtött adatokkal kapcsolatos szabályozás, de az európai hatóságok máris kifejezték ezzel kapcsolatos aggályaikat.

A Project Red Card egyelőre nem nevezett meg egy céget sem, akik ellen konkrét jogi lépéseket akarnának tenni, céljuk egyelőre a párbeszéd elindítása. Nagy azonban a tét az erre vonatkozó jövőbeni szabályozással kapcsolatban, ezért szakértők szerint valószínűleg nem lesz elkerülhető a pereskedés a játékosok és az adatkezelők között.

Back To Top