skip to Main Content

Fővárosi Törvényszék: Nem rendelheti el személyes adatok törlését a NAIH

„Utasíthatja-e a NAIH az adatkezelőt a jogellenesen kezelt személyes adatok törlésére?”

Ez a kérdés merült fel többek között a Fővárosi Törvényszék előtt zajló, dr. Hadházy Ákos (felperes) kontra NAIH (alperes) eljárásban. A Fővárosi Törvényszék nemrég meghozott ítélete jelentős hatással lehet a NAIH ezt követő döntéshozatali gyakorlatára.

1. Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

Az ügy felperese a „Csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez!” elnevezésű kezdeményezés során a kezdeményezés támogatására szolgáló íven gyűjtötte a támogatók nevét, lakcímét, e-mail címét, telefonszámát, valamint aláírását. Az ív hátoldalán nyújtott tájékoztatást a vonatkozó adatkezelésről. Az íven található szöveg szerint az érintett az ív aláírásával elfogadta az adatkezelési tájékoztatót.

Lehetőség volt az ívek online feltöltésére is. A feltöltés során a támogatónak meg kellett adnia a nevét, a lakhelye irányítószámát, a település nevét, valamint a telefonszámát. Egyúttal el kellett fogadni az adatkezelési tájékoztatót. Az adatkezelés jogalapja – az adatkezelési tájékoztató szerint – az érintett hozzájárulása volt, bár ennek kifejezésére (pl. checkbox útján) nem volt lehetőség.

Tekintettel arra, hogy a felperes a személyes adatokat politikai kapcsolattartás céljából is gyűjtötte, azok, a NAIH megállapítása szerint, különleges adatoknak minősültek, így kezelésükhöz az érintettek „kifejezett” hozzájárulására lett volna szükség. Ez a „tájékoztató elfogadásával” értelemszerűen nem valósult meg, és így a hozzájárulás nem lehetett érvényes jogalapja az adatkezelésnek.

A NAIH bejelentés alapján indított vizsgálati eljárást a felperes ellen, és ennek során felszólította a felperest az adatok törlésére, mely részben meg is történt. Mivel azonban a fennmaradó adatok törlésére ezt követően – újabb felszólítás ellenére – sem került sor, a NAIH hivatalból adatvédelmi hatósági eljárást indított. Ennek eredményeként meghozott határozatában megállapította a jogellenes, jogalap nélküli adatkezelést, és egyebek – például bírságkiszabás – mellett utasította a felperest a személyes adatok törlésére.

A felperes ezt követően keresettel fordult a bírósághoz, és kérte a NAIH határozatának hatályon kívül helyezését. A felperes keresetét az ügyben eljáró Fővárosi Törvényszék részben alaposnak találta.

2. A NAIH törlést elrendelő jogkörére vonatkozó döntés és annak indokolása

A Fővárosi Törvényszék ítéletében többek között azt mondta ki, hogy a NAIH nem volt jogosult a személyes adatok törlésére utasítani a felperest. A törvényszék a következőkkel indokolta döntését.

A GDPR-t a hatálya alá tartozó adatkezelésekre – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 2. § (2) bekezdése alapján – az Infotv. meghatározott rendelkezéseivel kiegészítve kell alkalmazni. Ezek közé tartozik az Infotv. 61. § (1) bekezdés a) pontja is, mely szerint a NAIH a GDPR hatálya alá tartozó adatkezelési műveletekkel összefüggésben a GDPR-ban meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja.

A törvényszék megállapítása szerint a NAIH határozata ehhez képest nem tartalmazta, hogy a személyes adatok törlésére vonatkozó utasítása mely GDPR rendelkezésen alapul; ehelyett a per során jelölte azt meg az 58. cikk (2) bekezdés d) pontjában. A GDPR ezen rendelkezése szerint a felügyeleti hatóság „utasítja az adatkezelőt vagy az adatfeldolgozót, hogy adatkezelési műveleteit – adott esetben meghatározott módon és meghatározott időn belül – hozza összhangba e rendelet rendelkezéseivel”. Ezen rendelkezés azonban a törvényszék indokolása szerint nem jelenti azt, hogy a NAIH a törlésre is utasíthatná az adatkezelőt.

A törlésről a törvényszék megállapítása szerint a GDPR 58. cikk (2) bekezdés g) pontja rendelkezik, mely kimondja, hogy a felügyeleti (adatvédelmi) hatóság „a […] 17. […] cikkben foglaltaknak megfelelően elrendeli a személyes adatok […] törlését”. A 17. cikk pedig nevesíti, hogy mely feltételek mellett jogosult az érintett azt kérni.

A törvényszék álláspontja szerint ez azt jelenti, hogy személyes adatok törlése elrendelésének csak és kizárólag az érintett kérelme alapján van helye, arról a NAIH „hivatalból”, az érintettek nevében nem dönthet.

3. A döntés lehetséges következményei

A törvényszék fenti megállapítása a gyakorlatban azt jelentené, hogy a NAIH a hivatalból indult eljárásokban egyáltalán nem dönthetne azon személyes adatok törléséről, amelyek érintettje nem kérte azt korábban, akkor sem, ha az adatkezelésre jogalap nélkül került sor. Hasonlóan ehhez, ha ugyan a hatósági eljárás az érintett kérelmére indult is, de az érintett nem kérte a személyes adatai törlését, a NAIH szintén nem utasíthatná az adatkezelőt a jogellenesen kezelt adatok törlésére.

A GDPR 17. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az érintett jogosult arra, hogy kérésére az adatkezelő indokolatlan késedelem nélkül törölje a rá vonatkozó személyes adatokat, az adatkezelő pedig köteles arra, hogy az érintettre vonatkozó személyes adatokat indokolatlan késedelem nélkül törölje […]”, ha a jogszabályban meghatározott feltételek egyike megvalósul.

Ez a rendelkezés – a törvényszék megállapításának megfelelően – nyelvtanilag valóban értelmezhető úgy, hogy csak akkor köteles az adatkezelő a törlésre, ha az érintett kéri ezt, ugyanakkor a két mellérendelő tagmondat egymástól függetlenül is értelmezhető: az érintett jogosult valamire, és egyébként az adatkezelő köteles valamire.

Az első, törvényszék szerinti felfogás jóval szűkebb a másodiknál, hiszen ez általánosítva azt jelentené, hogy az adatkezelő, hacsak az érintett kifejezetten nem kéri az adatai törlését, akár a Hatóság kötelezésével szemben is szabadon folytathat jogellenes személyesadat-kezelést is. Ez pedig aligha lehetett a jogalkotói szándék a GDPR megszövegezésekor.

A Fővárosi Törvényszék ítélete ellen fellebbezésre nincs lehetőség, felülvizsgálati eljárás ellenben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény szabályai szerint kezdeményezhető. Ennek fényében (is) kíváncsian várjuk, miként alakul ezen kérdés széleskörű megítélése a továbbiakban.

Back To Top